Apáék nem bírják követni a tempómat, lassabban születnek a blog bejegyzések, mint ahogyan fejlődök.
Pár hete nekifogtak, a "lépegetek"-nek, de mára elavult. Most már járok! :)
Addig gyakoroltam, míg nem sikerült elengedett kézzel lépegetnem. Azt hiszem ez már járás. Jó-jó, egy kicsit viccesen adom elő, néha visszaesek a popsimra, de legalább több mosolyt csalok az arcukra. Azt hiszem ennyi kárpótlás jár a sok vétlen "rosszaságért".
Tegnap este elmentünk egy áruházba, ahol kaptam egy szép kis széket. Ebbe kapaszkodva végigjártam az egész áruházat, nagyon éveztem.
A járás mellett a legkedvesebb elfoglaltságom a dobálás. Egyszerűen imádom nézni, ahogy repül a tejes poharam és a parkettán landol. Úgy látom, Anyuék ennek nem örülnek. Anyun láttam, hogy furcsán fogadja, mikor a tányéromból sikerült kettő tányért készítenem. Ezeket még nem értem, de még ráérek, vannak ennél fontosabb dolgok is.
Ott van például az a triola vagy mi. Lehet bele levegőt fújni, vannak rajta gombok és néha hangok jönnek ki rajta. Azt hiszem még nem jöttem rá teljesen, megyek járok pár kört a szobában, gondolkozom rajta :)
