Régóta mondogatták Anyuék, hogy eljön majd a nap és lesz egy igazi Kistesóm, akivel később sokat játszhatok.
Egyszer Anyu el is vitt magával egy orvoshoz, ahol képeket mutattak, hogy ott a keze, a feje, ott a Kistesó. Sajnos én nem láttam semmit, de egyre jobban érdekelt, hogy milyen is lehet, ki lehet Ő. Anya mindig mutatta, hogy ott van a hasában, de hát nehéz volt ezt elképzelni.
Tegnap Anya és Apa elment otthonról míg aludtam, reggel csak a Nagymamát találtam otthon. Mutattam is Anyáék üres ágyát, mire a Nagyi mondta, hogy elmentek a Kistesóért, pár napig most nála leszek.
Ma reggel jött Apa és mondta,hogy délután elvisz engem is Anyához és Bernadetthez,hiszen így hívják a Húgomat.
A nap jól telt, sokat játszottam Jejivel, de azért csak vártam már a délutánt, a találkozást. Most életemben először úgy mentem be egy kórházba, hogy nem féltem, nem sírtam :).
Kistesó nagyon vicces. Sokkal kisebb nálam, picike mindene, egy fura ruhába bujt, hiába kerestem még a lábát sem találtam meg. Sokat még nem foglalkozott velem, inkább aludt élvezte a sok szeretet, ringatást.
Na de most már beszéljenek a képek:https://picasaweb.google.com/Bak.Bogi/Bernadett?authkey=Gv1sRgCOu74YGx4NqLXA



Események




