Én tudom, vagyis halottam róla, hogy a kisbabák nagyon gyorsan tanulnak, de hogy ennyire gyorsan
azt azért nem gondoltam volna... És a mai napig nem tudom, hogy hogyan sikerült 2 nap alatt megtanulni,
úgy, hogy nem is gyakorolta.... talán álmában?
Konkrétan arról van szó, hogy egyik nap próbálkozott felmászni a mászókára, de még nem igazán
sikerült neki.
Emlékeim szerint én fiú létemre nem voltam egy mászóka rajongó, de azt is láttuk pár nappal előtte,
hogy a nagyobb lányok szeretnek mászókázni, ráadásul fejjel lefelé lógni is a magasból....
A Bogi is próbált felmászni, de az első fokon túl nem sikerült. Én nem is bántam, mert addíg jó amíg nem
tud felmászni, addig nem is esik le...
Egyszer ugyan a vége felé sikerült fellépni a második fokra, de én ezt csak a véletlennek tudtam be,
és abban sem voltam benne biztos, hogy nem segítettem egy kicsit...
Ehhez képest mit látok amikor 2 nap múlva újra találkoztunk a mászókánál?
Ráadásul ez már lefelé jövet volt, a nagymama izgulása közepedte mert Ő nagyon vigyázott rá, hogy ne essen le, két kézzel fogta de már úgy volt, hogy mászni
kell utánna mert a földröl már nem fogja elérni...
És a Bogi nem félt, ráadásul nagyon ügyesen kapaszkodott is, nagyon odafigyelve biztonságosan mászott...
De hogy tanulta meg ezt 2 nap alatt, amikor nem is járt a mászókánál?
Én ezt nem is értem....
Kapaszkodom, és nyomom magam a lábaimmal, a nagymama meg hátulról biztosít... és közben még mosolygok a fotósnak is...
De egyedül mászom, a nagyi csak vigyáz rám, hogy ne essek le még véletlenül sem... Ilyen egyszerű ez....
Egy kis hintázás is jól esik, itt is kapaszkodni kell, bár nem nagy a tempó azért biztos ami biztos a nagyi itt is vigyáz rám...
Én meg néha csak úgy felállok így legalább van értelme a fogásnak... Bár kapaszkodom is közben.... Így jobban látszom ?
