Tavasszal párommal rendezgettük a dolgainkat, készűltünk kislányunk érkezésére. Ekkor találtam meg egy régi levelemet melyet első és egyben utolsó táborozásomről küldtem szüleimnek. Így kezdtem: Jól érzem magam. Gyertek értem időben az állomásra, délután érkezünk és így tovább a hazamenetelről. majd a vége ui.: Jól érzem magam.
Jót mosolyogtam rajta, és arra gondoltam, hogy írok majd egy naplót Bogi kislányom születésekor, a napi érdekesebb történésekről. Biztos vicces lesz, később elolvasni, vagy legalább is a lányom jóérzéssel olvassa majd.
A születés persze borított mindent. Bogi pár héttel hamarabb jött, és hiába készültünk néhány dolog elmaradt. Páromtól kapott list alapján elkezdtem rohangálni, kiskádért, mérlegért, cumiért, még pelenkáért és a többi apróságért az Apróságért :)
Bogi 2540 grammal és 50 cm-rel született. Nagyon aranyos, mindenki el van ájulva tőle.
Az első napokban Eszti anyukájának Teca nagymamának segítségét kértük. Tapasztalt védőnőként tanítgat a gyermekápolás csínjára-binjára és készíti fel a lakást a védőnő látogatására :) Sokan segítenek ebben, Dórával az élen.
Épp Bogi tisztába tételében segített, mikor egy óvatlan pillanatban szembe állt kislányunkkal, aki helyet készített a következő adag tejcinek. Ő is fürdött :)
Éva nagymama és Feri nagypapa a ringatásban vette ki a részét. Végig óvta Bogi álmát a délután szunyókálásban.
Jóska nagypapa sajnos távolról követi most az eseményeket, valakinek dolgoznia is kell :)
A mai nap jutottunk el odáig, hogy én fürdettem Bogit. Persze Eszti segítségével, hiszen mégis csak közös feladat ez. Az első pár mozdulat során egyet-egyet felsírt a baba, majd kacér pillantásokkal nézte a műveleteket. Remélem valami hasonlót gondolt közben: aranyos ez a fickó, nem igazán tudja még a dolgát, de tök jó, hogy így igyekszik. Segítek neki, legyen meg az önbizalma, hogy holnap is ő fürdessen.
